Cseh Nagykövetség Budapest

magyarul  česky  english 

Részletes keresés

figyelmeztetés a cikkre Nyomtatni Decrease font size Increase font size

Václav Klaus cseh köztársasági elnök állami látogatása Magyarországon

2012. december 4–5-én Magyarországra látogatott a Cseh Köztársaság elnöke, Václav Klaus. Az állami látogatás keretében tárgyalásokat folytatott Magyarország legmagasabb rangú vezetőivel. A cseh államfő Budapest mellett ellátogatott Debrecenbe is.

 

2012. december 4–5-én Magyarországra látogatott a Cseh Köztársaság elnöke, Václav Klaus. Az állami látogatás keretében tárgyalt Áder János köztársasági elnökkel, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével. Munkaebéd keretében találkozott a Bohemia Baráti Kör tagjaival, a Cseh-Magyar Üzleti Klub képviselőivel valamint néhány további, a cseh-magyar kereskedelmi kapcsolatok terén tevékenykedő cég vezetőivel. Václav Klaus Budapest mellett december 5-én ellátogatott a második legnagyobb magyarországi városba, Debrecenbe is, ahol találkozott a kelet-magyarországi város képviselőivel.

Az alábbiakban közöljük Václav Klaus köztársasági elnök beszédét, amelyet a 2012. december 4-i állami vacsorán mondott a magyar köztársasági elnök székhelyéül szolgáló Sándor-palota Tükörtermében.

 

Klaus Áder

 

„A Cseh Köztársaság elnökének beszéde a magyarországi látogatása tiszteletére rendezett állami vacsorán”

Tisztelt Elnök Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedje meg, hogy ezen ünnepélyes alkalommal még egyszer megköszönjem az országuk meglátogatására kapott meghívást. A Cseh Köztársaság elnöki tisztségében ez az utolsó állami látogatásom Önöknél, és tíz év után bizonyos értelemben ez a búcsúzásom is. Ugyanakkor azonban ez az első hivatalos látogatásom azt követően, hogy Önt, tisztelt Elnök Úr, megválasztották Magyarország államfőjévé. Bízom benne, hogy e látogatás jelentős és szükséges látogatás lesz, amely országainkat közelebb hozza egymáshoz és új impulzusokat ad együttműködésükhöz.

A cseh és a magyar állam egymás szomszédai voltak egy teljes évezreden át. Sőt, három évszázadon át egy államközösség részei voltunk és a közös múlton osztoztunk, jóban és rosszban egyaránt. Az utóbbi 20 évben már nem vagyunk egymás közvetlen szomszédai, de bevallom, hogy ezt – legalábbis nálunk – egyelőre mintha nem is tudatosítanánk.

Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt több mint két évtizedben számos legmagasabb alkotmányos tisztséget betöltő magyar partneremmel állhattam kapcsolatban. Parlamentjeink elnöki tisztségében már mi is találkoztunk egymással.

Országainknak hasonló nehézségeket kellett megoldaniuk – még ha ezeket olykor másként is közelítettük meg. Hasonló külpolitikai aspirációink voltak és igyekeztünk olyan közös platformokat fenntartani és létrehozni, amelyek segítségével saját érdekeinket védtük. És ez alatt nem csak a Visegrádi Négyek értendők. Szeretném megemlíteni a ma már szinte feledésbe merült Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulást, a CEFTÁ-t, amelynek segítségével sikerült megakadályoznunk kölcsönös kereskedelmünk összeomlását. Meg kívánom említeni a NATO-n belüli szövetséges viszonyunkat, és természetesen európai uniós tagságunkat is.

Az EU jelenleg eddig történelmének legsúlyosabb válságát éli, és ez nem csak az eurozóna válsága, ami leginkább látható. Ennek oka a versenyképesség elvesztése, a tőke és a gyártás tengerentúlra való áthelyezése, a hosszabb távon adósságra épülő életvitel, amely nyilvánvalóan saját határaiba ütközött.

E válságra nem nyújthatnak megoldást azon törekvések, amelyek különböző védősáncok építése, az európai döntéshozatal centralizálása, vagy az EU föderalizációja révén időnyerésre irányulnak. A prosperitás csakis gazdaságaink versenyképességének visszaállításával érhető el újra. Az európai integrációnak csakis akkor van értelme, ha ez a szabadságjogainkat bővíti és a demokráciát erősíti, ha a prosperitás garanciájává válik. A saját szuverenitásunktól való megfosztás és a rólunk hozandó döntésekhez szükséges hatáskörök Brüsszelnek való átadása nem ilyen megoldás, és nem is lehet az.

Tudom, hogy Magyarország is erőteljesen keresi a válaszokat e kérdésekre és a nemzetközi színtéren nyíltan és határozottan érvényre tudja juttatni saját érdekeit. Az európai integrációt és az európai válság alakulását illetően álláspontjaink közel állnak egymáshoz. Erről győzött meg a közelmúltban Frankfurtban megrendezett nemzetközi konferencia is, ahol Orbán miniszterelnök úrral egymáshoz nagyon közel álló nézeteket fogalmaztunk meg.

A Cseh Köztársaság és Magyarország számos területen partnerként lép fel. Gazdasági kapcsolataink prioritást élveznek, de a köztársasági elnököknek e téren már nincs nagy mozgásterük. Ez vállalataink, üzletembereink és befektetőink kezében van. Hagyományosak és igen kiterjedtek kulturális kapcsolataink, ugyanakkor egyre nő a turizmus és az emberi szinten egymás kölcsönös megismerésének a jelentősége is.

Jól tudom, hogy Magyarország nem csak Budapestből és Balatonból áll, még ha nálunk olykor sajnos sokaknak úgy is tűnik. Jól tudom, hogy az Önök országa az idelátogatóknak sokkal több kulturális látnivalót és természeti szépséget kínál. Ezért is nagyon örülök annak, hogy a mostani állami látogatásom keretében lehetőségem lesz meglátogatni Debrecent és környékét.

Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hogy tisztségében sok sikert kívánjak Önnek és kifejezzem azon meggyőződésemet, hogy a cseh-magyar együttműködés utódommal is – akit az elkövetkező évben a Cseh Köztársaságban első alkalommal választunk majd közvetlenül – fejlődni fog és elmélyül. Egyúttal kívánom, hogy ennek szilárd alapját a régión belüli jó szomszédi viszonyok és a V4-en belüli partnerkapcsolatok adják.

Engedje meg, hogy emeljem poharam barátságunkra, az országaink közötti együttműködésre, az Ön és a hozzátartozói egészségére!